Ezt a verset akkor írtam amikor a kutyáim, kiszöktek a kapun!(amatőr vers)
Markó Barbara:Kutyáim emlékére
Tele fájdalommal zokog a lelkem,
a kutyáimat elvesztettem,
zokog a lelkem.
Nagyon fáj, amit velük tettem,
hiszen az én hibámból vesztek el.
Nyitva volt a kapu, ahol kiszöktek,
nyitva volt szívem ablaka, amit betörtek.
Bűnösnek érzem magam,
s ezt őszintén vállalom,
De magamnak ezt többé,
meg nem bocsájthatom.
Elvesztettem két kis lelket,
kik fél életemen végigkísértek.
Odajöttek, nyalakodtak,
s problémáimmal meghallgattak.
Kevés két ilyen drága jószág,
kik jóban, rosszban veled örül.
Ha létezik eggyáltalán isten,
szépen kérem, ne vegye el őket tőlem
meglepődtem, hogy szüleimet
nem rázta meg e hír, bár az én
helyzetemen ez mit sem segít.
búcsuzóul írtam e verset
s bízom benne, még előkerülnek,
ha mégsem, mondd meg nekik hogy:
NAGYON SZERETEM ŐKET!!!
Ui:ezt a verset, miután megírtam
(szerintem az istenkés versszak miatt) utánna hazajött az eggyik kutyusom!!! | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
